A motelben egy kicsit összeszedtük magunkat és megtámadtuk Colorado hegyeit. A köptető sokat segített Ferinek, olyannyira, hogy a német srácot úgy odaverte a hegyen, hogy a srác majdnem elsírta magát. A tegnapi nap nagyon színes volt, mert végre elhagytuk a poros síkságot és az idő is kellemes volt. Peti és Karcsi kísérte Ferit a nap elején. A látvány is doppingolta a Ferit. Érdekes sziklákkal díszített erdőn mentünk keresztül, Maci Lacinak is itt lehet a nyaralója a külső kéményű hegyi házikók közt. Az erdő flórája is lenyűgöző. Kékes jegenyefenyők, erdei fenyők vörös törzzsel, gyönyörű fehér törzsű nyírfák, tisztásokon tavak harangvirágokkal, íriszekkel. Még sosem láttunk ilyen sziklákat, tarajként állnak ki a földből. Trinidadban váltottunk, Gyurcival kísértünk reggelig. Innen már szinte csak lefelé volt. Hatalmas füves pusztát szeltünk át, síkság ameddig a szem ellát. Ennek a szakasznak is meg van a romantikája. Türkiz zöldek a legelők, rajtuk bokor habitusú kaktuszok pünkösdi rózsaszerű virágokkal, az útszélén vad napraforgók nyílnak. A naplementét Colorado vörös szikláin néztük, tömény boróka illatban. Éjszaka átléptünk Kansasbe, ahol már egy időzónát is ugrottunk, már csak egy óra hátrányunk van a keleti időhöz képest. A hajnal is ért minket. Eddig ez az állam nem tetszik, állandóan tornádó erejű szél van, marha meleg és még lapos is. Sajnos mindig úgy jön ki, hogy mi kísérünk éjjel és nappal alszunk, vagy várunk, így lemaradunk sok mindenről. Reggel Feri aludt 2 órát, majd Karcsival és Petivel indult útnak újból. Nagyon jól jöttek, de a hőség miatt beiktattak napközben is 1 óra alvást. Mi előre mentünk aludni ( 40 fokban a kocsiban, sehol egy árnyék) és vacsival vártuk őket. Sütöttem nekik palacsintát és szalonnás rántottát. Szép mutatvány volt, hűtőtáska tetején gázégőn, konyhapult egy bevásárlókocsi, egy bolt parkolójában. A hangulatot a ’Piás nővérkék’ szolgáltatták. Az azért nem semmi amivel egyesek itt felvonulnak. A kanadai bandának nagyobb lakóbusza van, mint a mi családi házunk és még vontatnak egy terepjárót. A németek egy piros mustang kabrióval is kísérnek, csak a feeling miatt :-). Találkoztunk az egyik amcsi csapattal, akik azért vártak ott, mert az egyik csapattagot ott felejtették az előző állomáson. Nem is ők lennének :-). Feri jól bevacsizott és most megint mi kísérünk, amíg Petiék alszanak. Az előbb előztünk két versenyzőt és már túl vagyunk a táv felén, már 1600 mérföldnél járunk. Racemachine ismét a régi.

PÉ

Ott tartottunk tegnap, hogy a nagy alvás megtette a hatását és annak ellenére, hogy 3000 méteres hegyek voltak a szakaszon a Feri nagyon jó tempót ment és 23 óra alatt megvolt az 500 km. Az éjszakai műszak az Évi és a Gyuri volt ismét. A többiekkel előrementünk Ulyssesbe, ahol aludtunk egy jót. A magas hegyek rajzolatát naplementekor már tisztes távolból élveztük mindannyian. Az éjszakai útvonal nem tartogatott sok látnivalót, mert főként legelők mentén haladt az út. A Feri az elején belekezdett a kansasi hullámvasúton, de az éjszaka mindig elhozza az álmosságot és ilyenkor minden olyan nehezen megy. Persze az Éviék jó munkát végeznek a frissítéssel, de a türelem és az agy egyre inkább elfogy éjjelre, ami nem csoda az egész napos tekerések után (a legnagyobb problémát az okozza, hogy minden percet és kilométert máshogy él meg a versenyző, de az etetés-itatás nagyon összefolyik, ezért azt hiszi, hogy mindig csak ugyanazt kapja és ezen felhúzza magát). Segítőként az ilyen kellemetlen szitucáiókra is felkészültünk. A Feri az éjszaka az alváshiány miatt nagyon elálmosod a bringán és újra jöttek a képzelgések… Reggel 7-re értek Ulyssesben (közben még egy időzónával közelebb kerültünk  ). Két óra alvás, reggeli és indultunk is tovább. A napot az ereszkedés határozta meg, de a forróság és az erős szél tönnkre tette a kényelmesnek tervezett szakaszokat… Lényegében ismét 40 Celsius felett járt a hőmérő, de a szél kicsit javította a hőségérzetet. Erős szél volt jellemző egész nap, annak iránya változó volt, főként féloldalt. Egyes részeken olyan erős szél volt, hogy amikor megálltunk simán vitte volna a bringáz a kezünkből. Nagyon régen láttam ilyen viharos szelet. A monoton táj, az erős nap és a szél együtt kiszipojozták teljesen a Ferit délutánra, ezért kerestünk egy menedéket, ahol aludt két órát. Egy kis bolt mellett álltunk meg, ahol az eladó néni nagyon kedves volt beengedett minket a hátsó szobába aludni (csak a Feri aludt, Karcsival mi vigyáztunk a cuccra) és fürdeni (ránk fért már). Este 6 körül indultunk tovább, a szél nem gyengült. Hátulról nézve a Ferit olyan volt, mintha neki feküdt volna egy falnak, szinte 45 fokban „állt” a bringával haladás közben, ami veszélyes, mert elég egy kisebb szélerő váltás és megvan a bukás. Volt egy kis vacsi útközben, alig merem leírni a titkot, hogy tejföl, sajt, szalonna. Ki gondolta volna, hogy így kell erőt szerezni? A legnagyobb problémát a gyomorsav és az épdességtől való undor okozza már a táplálkozásban… Este 10-re értünk Pratt-be, ahol Évike palacsintával és rántottával várt minket, majd a gyors vacsi után a Gyurival mentek is tovább a Ferivel. Mi hárman előre jöttünk El Doradoba, most itt várjuk őket. Aludtak 2 órát hajnalban, de bármelyik pillanatban itt lehetnek… Ja majd elfelejtettem, hogy megvan a féltáv!!!!!!! PP

 via: http://jobbformaban.hu/blog

Hosszú éjszakán vagyunk túl, fogyott az enni- és innivaló, az erő és az iq is rendesen :) Évivel hoztuk a váltástól kb. 200 mérföldet, előtte a Petivel, Karcsival volt megmászni az egyik 3000 m feletti hegyet. A megfázás talán kezd alábbhagyni, kicsit meg voltunk csúszva a két évvel ezelőtti időhöz képest, amiből sikerült lefaragni elég sokat. Ez adott neki egy kis plusz erőt, nagyon jó sebességgel haladtunk. Ma nagyon meleg van, előrejöttünk pihenni a 26-osra, árnyék semmi, így a napon aludtunk. A Feriéket viszont beengedték egy bolt hátsó helyiségébe sziesztázni egyet. Nagyon rendes népek laknak errefelé. Ez most kicsit rövid bejegyzés lett, sikerült egy jót aludni, közben meg lassan ideérnek. Azért szedni kell a lábunkat, már közeleg a túlpart. Gy

Jó reggelt mindenkinek! Elértük Pratt-et, ez itt Kansas az iparszintű mezőgazdaság jó példája. Nagy hőség és szél volt ma, de azért haladuntk a tegnapi 500km-es 22óra után, ez a szakasz is jól sikerült. a terep nagyon egyhangú volt, szinte minden település ugyanolyan volt. nem sokára meglesz a féltáv, Évi és Gyuri lesz éjszakai műszak, a blogra is írok majd amint tudok csak most megyünk előre a következő TS-re... PP

A napok kicsit kezdenek összefolyni, de hol is tartottunk…Korábbi bejegyzések itt olvashatóak. Jelenleg Feri a 13, ezt itt lehet követni. Reggel elindultunk egy olyan városból, ahova a filmrendezők járnak ötletet szerezni az újabbnál újabb zombi filmekhez. Hihetetlen, hogy ilyen elhagyatott helyek is vannak az USA-ban, este 9 után vége volt az életnek és csak néhány részeg indián mászkált az utcán a félhomályban… A Feri aludt pár órát és reggel 5 után útra keltünk, az Évivel és Karcsival kísértük. A táj nagyon változatos volt és végre megtelt élettel az arizonai sivatagok után, egész komoly mezőgazdaságot folytatnak errefelé, pedig alig 50 km-rel korábban csak pár bokrot lehetett látni az út mentén. Ez a nap sok emelkedőt tartogatott a számunkra. Feri egész jó lendülettel kezdte a napot és haladtunk előre. A problémát az okozta, hogy a Feri kicsit elfáradt fejben és egyre inkább megállt a frissítésekhez, ami nagyban lassította a haladásunkat, de ennyi tekerés után elnéztük neki… Az emésztési problémái szerencsére elmúltak és tudott enni végre, de azt egyfolytában csinálta volna, hiába tömtük a bébi táppal és minden bevált eledellel nem akart elmúlni az éhsége. Napközben fogytak a kilométerek, de egy kicsit visszább vett a tempóból, mert a korábbi nap szenvedése még nem múlt egy nyomtalanul. Érdekes, hogy a lába folyamatosan erősödik, pedig normál esetben fogynia kellene. Gyorsan eltelt a nap, szebbnél szebb hegyek váltották egymást, mi élveztük a látványt, a Feri pedig a kihívásokat. Este a Gyuri és az Évi kísérte fel a RAAM legmagasabb pontjára, egy 3200 méter magas hágóra. A mezőny egy részét itt érte utol a Feri. South Fork után még egy szakasz várt a Ferire aznap, mert már vártuk a hotelben Alamosa-ban, ahol négy óra alvás és egy kis tisztálkodás volt (az indulás óta ezzel együtt is kb. 7 óra alvásnál tart). Kellett az alvás, mert már kezdett képzelődni és elaludni a bringán, illetve a korábbi torokfájásából elindult a gyulladás lefelé a tüdeje felé. Sokat köhögött és alacsony láza is volt. Kapott antibiotikumot, nem tudjuk ez mennyire veszélyezteti az emésztését, de talán nem okoz nagy problémát. Mindenki kialudta magát és reggel indultunk a következő kettő 3000 méteres hágónak, hogy végre átkeljünk a Sziklás-hegységen. Érdekes volt a szakasz első fele, mert 2300 méter magasan haladtunk, de olyan síkság volt 150 kilométeren keresztül, mintha csak az Alföldön mentünk volna. Az alvás megtette a hatását, mert nagyon jól kezdett a Feri és egész nap megmaradt a lendület. Nem tudom a díszletek tették-e, vagy tényleg csak a pihenés, de a kedved is sokat javult és végre jutott ereje pár mosolyra is. A tegnap esti köhögés teljesen elmúlt és mintha megújult volna teljesen. Este ötre lett meg az 1821 kilométer, ami elmarad a korábbi tervektől, de ha nem lassulunk, akkor még elérhető a 10 napos teljesítés. Néhány versenyzőt előzünk is. A 20. TS-től az Évi és Gyuri kíséri tovább. Végre kezdődik az ereszkedés, de még lesz pár tréfás emelkedő lefele is. Írok még részletesebben is mai napról, de most indulnunk kell…. Mintha elindult volna a Mozdulj velünk is, mert egyre nőnek a közösen sporttal megtett kilométerek. Mindenkit csak biztatnék, hogy regisztráljon és ossza meg Velünk a napi teljesítményeit, ezzel is biztatva Ferit és a csapatot... Köszönjük!

Képek még: http://jobbformaban.hu/galeria

via: http://jobbformaban.hu/blog

Kicsit elmaradtak a beszámolók, mert mozgalmasok a napjaink egy ilyen versenyen. Kezdem ott, ahol legutoljára tartottam. A sivatagnál és a nagy hőségnél, amiből jutott bőven a második napra is. A Ferit a fáradtság miatt nagyon megviselte a 40-50 fokos száraz forróság. Az arizonai sivatag hasonló volt, mint a kaliforniai. Érdekes látvány, de azért örülök, hogy nem itt kellett felnőnöm. Sehol egy kis árnyék, maximum a kaktuszok adta árnyékot lehetne élvezni, de a nap állása miatt még arra sincs esély. Az aszfalt már délelőtt olvadni kezdett és a nap ereje is sok veszélyt tartogat az ilyenkor bringázókra. A hőséget megelőzően pedig egy erős szembeszél fújta ki a Feri erejét, ezért mire élvezhette volna a napfényes Arizona látványát már nagyon eltompult a kedve és csak az árnyék ígérete vitte előre. A hűtést próbáltuk valahogy megoldani, de az autóban a hűtőtáskákban is hamar olvadtak a jegek. Szerencsére hárman voltak most vele, így azért tudtak mindenben segíteni. A srácok beszámolója alapján nagyon lassan fogytak a kilométerek… Karcsival a 6. TS-en vártuk be a többieket, ahol kicsit jobban felszerelték a TS-t, mert volt fürdő, kerti medence, szoba, stb.. Mindketten aludtunk egy-egy órát, mert az első nap utáni éjszaka (ami hamar reggel lett, mert már reggel 6 kor kisütött minket a nap az autóból, sehol árnyék) után ránk fért egy kis szundi… Feri délután érkezett meg a többiekkel. Nagyon fáradt és elgyötört volt. Gyors fürdés és egy kis ejtőzés a hűtött szobában, ami kb. 2 óra volt csak… Az alvás ebből max. 1 óra volt, mert fel-fel kelt, hogy próbáljon enni, de nem ment. A hőség legnagyobb veszélye éppen az, hogy nem tud az ember rendesen táplálkozni, mert a vizet önti magába, de az ételt nem kívánja, lehet az folyadék, vagy szilárd egyszerűen nem megy az emésztés. A Ferinek ez okozta legnagyobb problémát, persze egy kisebb napszúrás mellett, mert ha nincs energia bevitel, akkor nincs menetel… A „szervizidőszak” után menni kellett tovább, mert ez nem az a verseny ahol sokat lehet pihengetni. A Karcsival elindultunk előre, hogy rápihenjünk még az éjszakára. A többiek kísérték a Ferit. A hőség maradt még pár órát, de ahogy elkezdődtek a hegyek azonnal javult a klíma is (amit a flóra változása is mutatott). Lenyűgöző látvány tárult elénk a hegyre menet. A díszletek se tudták sajnos feledtetni Ferivel az elmúlt 24 óra távját és táplálkozás nehézségeket a hányingerérzet tovább fokozta. A 7 TS. (2000 méter magasan) egy gazdag üdülőövezet központja volt (Prescott), ahol újra az európai embernek megszokott környezet volt. A várost elhagyva ismét nagy mászás következett, közel 2400 méter magasra és utána 18 kilométer szerpentin lefele… Itt vártuk a többieket a Karesszal és a bevásárlás mellett jutott még időnk 2 óra alvásra is. Éjfél előtt érkeztek meg a többiek és kis pihegés után indultunk tovább a Ferivel, a többiek maradtak aludni. Elég kemény hegymenet következett Flagstaffig. A szakasz 80 kilométer volt, de az első 40 kilométeren 1100 méter mászás… Feri nagyon elálmosodott felfele, pedig jól hajtotta a bringát, mert a sebessége csak a nagyon meredekeken ment 15 km/óra alá. A fáradtság mellett az emésztési problémák tovább gyötörték, ezért a szakasz felén egy kisebb pihi volt, ami alvást jelentett (max. 30 perc). Nagy nehezen felértünk a csúcsra és utána síkon haladt az utunk. A városban kicsit megkeverték az útvonalat egy építkezés miatt. Gyors erőgyűjtés után mentünk tovább. A következő szakaszon miután a nap felkelt ismét elért minket a forróság. Hidegtörölközők a fejre, jég az italba (veszélyes, nehogy megfázzon a torka), így már jobban bírta, mint tegnap, igaz csak 35-40 fok itt. A táj ismét sivatagossá vált, ahol az érdekes formájú vörös sziklák vonzották az ember tekintetét. Nappali időszakban kötelező leapfrog volt ismét, azaz autóval nem kísérhettük direktbe és csak az útról lehetett bármit feladni. Délben érkeztünk Tuba City-be, ahol a többiek vártak már minket. Gyors kaja (fagyi, hambi, hal) és ment is tovább. A szakasz elején megvolt a verseny második defektje. A terepviszonyok kedvezőek voltak a haladáshoz, de egy kisebb eső megfogta a lendületet. Közben a Karcsival elindultunk a 12. TS-re, hogy ott bevárjuk majd őket és közben pihenünk. Az úton hamar beértünk az „Óriások-völgyébe”, amely nem véletlenül tartozik a világ csodái közé. Elképesztő szobrász a természet, furábbnál furább alakok váltogatták egymást. A nagy nézelődésben belebotlottunk egy bíró párosba, akik tájékoztattak minket, hogy változtattak a szabályon és egy hosszabb útvonalon kötelező folyamatos követést írtak elő, mert valamelyik versenyzőnek balesete volt. Sajnos azt nem mondhatták el, hogy kivel mi történt. Mi csak remélni tudjuk, hogy semmi komoly… Azonnal akartuk figyelmeztetni a többieket a változásokról, de nem volt térerő. A telefonok már nem működtek, mert ez az ország olyan nagy, hogy miért is lenne mindenhol lefedettség, várhatóan jó pár napig összevissza lesz majd térerőnk. Visszamentünk a Feri elé és mondtuk, hogy innentől közvetlen követés van. Ezután elindultunk a 13. TS-hez pihenni, közben rengeteg fotót készítettünk a tájról, és belefutottunk egy homokviharba. Hamar elértük a TS-t, de ez sajna nagyon elhagyatott hely volt (már értem honnan jön az a sok zombis film ötlet), és minden bezárt este 10 órakor. Érdekes volt, hogy a bolt zárása előtt hirtelen megjelentek a helyi indiánok a nagy terepjáróikkal és csak úgy vitték a tálca söröket… Itt aludtunk egy kicsit és bíztunk benne, hogy megtalálnak minket a többiek. Kettőkor szólt a telefon, hirtelen nem tudtam mi van, mert hát mi nem tudtunk hívni, de szerencsére a többiek az egyik hegy tetején tudtak. Mondták készüljünk, mindjárt elérik a TS-t. Előkészítettük a szokás dolgokat, de a Feri azonnal lefeküdt aludni mikor megérkezett. Az utolsó 30 kilométeren már alig tudták ébren tartani a többiek (ébren álmodva tekert, azaz fogalma se volt hol van). Előtte volt egy pizza vacsorára neki és feltöltötte a készleteit. Amíg aludt rendet raktunk az autókban és még szundítottunk egy kicsit. A Peti a bringák checkolása után vigyázott a Ferire… Kér óra alvás után felpattant, hogy na indulás. Két falat és neki is vágtunk az útnak, mert csak így fogynak a kilométerek. A Karcsival és Évivel hárman kísérjük most két hegyi szakaszon, aztán jön a legmagasabb hegy (3200 méteren van a hágó) és lehet ma kiveszünk egy szobát is egy nagyobb pihire….

via: http://jobbformaban.hu/blog

Gyorsan elment az éjszaka. Végig az arizonai sivatagban haladtunk, néhol homokot hordott az útra a szél ebből lehetett leginkább érezni, hogy itt a természet az Úr... A Ferivel minden ok volt, pár kisebb emésztési nehézsége akadt, de a joghurt csodákra képes. Reggel 5 volt mikor személyzetett cseréltünk, de az Évi még maradt egy körre. A Karcsival pihentünk egy órát és megyünk is utánuk. Az alvás egyelőre elég volt, de a reggeli nagy hőség és erős napsütés miatt már nem tudunk itt aludni... A 7. TS-nél találkozunk, ahol talán még tudunk kicsit aludni, mert utána már kettesével kísérjük a Ferit. Egyelőre nagy esély van az 500-550 kilométeres első napra, többet nem szabad nagyon, mert az lehet később megbosszulja magát. A szél továbbra is kedvező. Közeledünk a nagyobb hegyekhez, ma sok mászás lesz már.

via: http://jobbformaban.hu/blog

Reggel nem tudtunk sokáig aludni, mert már mindenki nagyon izgult a rajt miatt. Lehordtuk a sok batyut az autóba. Egész pofás lett, mert mindennek megvan a helye, hogy a verseny közben is megtaláljuk, ami kell. Helyi idő szerint 11 óra fele indultunk el a szállásról a versenyközpontba. A parkolók hamar megteltek és ahogy sejtettem mindenfelé kerékpárosok tekeregtek. A versenyzőket percenként indították, hogy ne egyszerre lepjék el a pályát. A Feri a 13:04 kor indult, mert rajtszám szerint csökkenő sorrendben hívták be a versenyzőket. A rajtszám örökös, tehát folyamatosan újakat adnak ki az új indulóknak, ezért két évvel korábbról maradt a 385-ös a Racemachine…

Igazán nagy hangulat volt a rajtnál, mert sokan voltak kíváncsiak ezekre a nem hétköznapi figurákra. Az első szakaszt segítség és kíséret nélkül kellett megtenni és utána is este hétig (mikortól kötelező kísérni a versenyzőt egészen reggel hétig, mert ez az éjszakai protokoll) autóból nem lehetett frissíteni csak az út széléről ráfutásból. A terveink szerint az első napot áttekerjük alvás nélkül, majd mikor holnap ránk esteledik, akkor tartunk egy kis pihenőt, ami 30-35 óra tekerést jelent alvás nélkül.  

Elsőre az Évivel és a Karcsival hárman kezdtük a kísérést, de a második naptól kettesével leszünk közvetlen a Feri mögött.

Érdekes, hogy alig haladtunk valamit a kontinensen és hirtelen megjött a nagy hőség. A Feri szerencsére jól viselte a forróságot, pedig a hőmérséklet elérte a 45-50 Celsiust. A kulacs vizeket és izókat csak úgy öntötte magába, kb. fél óránként cseréltük őket. Csoki, fánk, tejberizs, szendvics adta még a további üzemanyagot. Szívós egy fazon, mert nem nagyon hűtöttük, pedig a többi versenyző mindenhova jégakkut aggatott magára.

Látványos tájon mentünk ma, amely a kaliforniai hegyek után folyamatosan átalakult alföldi sivataggá. A naplemente már a homoksivatagban ért minket. Meglepően itt is élnek emberek, egész kis oázisokat alakítottak ki a nagy semmi közepén a helyi „fosó” homokon…

Jól haladtunk, eddig szerencsénk volt a széllel, mert úgy ment 40-50-el, hogy szinte nem is kellett tekernie. Az első 240 kilométer 7 óra 20 perc alatt volt meg. A Gyuriék előrementek a 4 TS-re és ott pihennek egy kicsit, hogy aztán átvegyék a melót…

via: http://jobbformaban.hu/blog

annyiszor leírtam már:verseny. de most már tényleg:amerikai idő szerint 13.óra 4 perckor elindul.elindulunk a hosszú úton, Amerika átszelése nem kis vállalkozás. mindenki feszült, visszaszámolunk. egy utolsó rendes alvás, aztán felszabadul a várakozás:5000km. még lépni is sok.tolni, hegyek,fájdalom,nehéz, kialvatlanság.aztán majd remélem öröm is. öröm a teljesíthetőség öröme, mert hisszük, hiszem. képes vagyok rá, megtehetem, és meg is teszem! viszlát addig is Barátaim!

 

San Diego-ból indulnak, Amerikai idő szerint 13-órakor, magyar idő szerint 22-órakor.
9 óra az időeltolódás, itt most 9.30 van reggel, ott 0.30 van, éjszaka, az  utolsó éjszaka.
A verseny során 4 időzónán haladnak át, úgyhogy lesz mit figyelni. 
A versenyt a raceacrossamerica.org oldalon lehet követni, illetve van Facebook oldaluk is.
Korábban elindították a csapatokat, és a szóló női versenyzőket, a szóló férfi versenyzők indulnak utoljára.
2 éve a legnagyobb publicitást a csapatos indulók kapták a szervezők részéről, de azért megpróbáljuk összeszedni az infókat:)

Drukkolni itt lehet majd, friss infókat, képeket a Facebookra, és ide a blogra is felteszünk majd.

Nagy szponzorunk, a Csepel is vezet egy blogot, érdemes ezt is olvasgatni: http://jobbformaban.hu, http://jobbformaban.hu/blog

Hajrá!

Helló mindenki!