Reggel nem tudtunk sokáig aludni, mert már mindenki nagyon izgult a rajt miatt. Lehordtuk a sok batyut az autóba. Egész pofás lett, mert mindennek megvan a helye, hogy a verseny közben is megtaláljuk, ami kell. Helyi idő szerint 11 óra fele indultunk el a szállásról a versenyközpontba. A parkolók hamar megteltek és ahogy sejtettem mindenfelé kerékpárosok tekeregtek. A versenyzőket percenként indították, hogy ne egyszerre lepjék el a pályát. A Feri a 13:04 kor indult, mert rajtszám szerint csökkenő sorrendben hívták be a versenyzőket. A rajtszám örökös, tehát folyamatosan újakat adnak ki az új indulóknak, ezért két évvel korábbról maradt a 385-ös a Racemachine…

Igazán nagy hangulat volt a rajtnál, mert sokan voltak kíváncsiak ezekre a nem hétköznapi figurákra. Az első szakaszt segítség és kíséret nélkül kellett megtenni és utána is este hétig (mikortól kötelező kísérni a versenyzőt egészen reggel hétig, mert ez az éjszakai protokoll) autóból nem lehetett frissíteni csak az út széléről ráfutásból. A terveink szerint az első napot áttekerjük alvás nélkül, majd mikor holnap ránk esteledik, akkor tartunk egy kis pihenőt, ami 30-35 óra tekerést jelent alvás nélkül.  

Elsőre az Évivel és a Karcsival hárman kezdtük a kísérést, de a második naptól kettesével leszünk közvetlen a Feri mögött.

Érdekes, hogy alig haladtunk valamit a kontinensen és hirtelen megjött a nagy hőség. A Feri szerencsére jól viselte a forróságot, pedig a hőmérséklet elérte a 45-50 Celsiust. A kulacs vizeket és izókat csak úgy öntötte magába, kb. fél óránként cseréltük őket. Csoki, fánk, tejberizs, szendvics adta még a további üzemanyagot. Szívós egy fazon, mert nem nagyon hűtöttük, pedig a többi versenyző mindenhova jégakkut aggatott magára.

Látványos tájon mentünk ma, amely a kaliforniai hegyek után folyamatosan átalakult alföldi sivataggá. A naplemente már a homoksivatagban ért minket. Meglepően itt is élnek emberek, egész kis oázisokat alakítottak ki a nagy semmi közepén a helyi „fosó” homokon…

Jól haladtunk, eddig szerencsénk volt a széllel, mert úgy ment 40-50-el, hogy szinte nem is kellett tekernie. Az első 240 kilométer 7 óra 20 perc alatt volt meg. A Gyuriék előrementek a 4 TS-re és ott pihennek egy kicsit, hogy aztán átvegyék a melót…

via: http://jobbformaban.hu/blog

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.