Nem könnyű beszámolni egy olyan dologról, ami életünk nagy álma.
Pláne nem elfogultság nélkül: mert ugye legyünk őszinték:
csak idén már 6 ultra versenyen vagyok túl, az apraját nem számolva..
 
Vezetem az összetett világranglistát/IUTA/, -szóval nehéz.
De ezáltal könnyű is, mert megint egy feladat, kipipálva.
Hogy benne? És addig hogy?
Nos, nem egyszerű a felkészülés sem. Meló mellett, hajnali úszások, esti futások, meló után, a ragasztót/csempe/ a kézfejemről vakargatva, azon tűnődök, hogy pulzusra, vagy órára nyomjam, mert csak meleg víz van a kulacsban..
Aztán egyszer csak a Le mans.-i katlan díszletei előtt, a tükörben magamat látva, dereng fel a való: még el sem indultam, és máris célba érkeztem!
Óriási ez az érzés: a nagy ősök,-hősök gominyomatai, Audi, Porsche,a boxutca, lelátók, óriási!
És ez még csak fokozódik, a szabad kör, a beavatottaknak, a szembesülés, hogy ez egy valóban szintes pálya, és dög nehéz, és meleg lesz!
Az adrenalin egekben, várjuk a rajtjelet, hogy átfutni a cangáért, és kész,-de szemcsi, kesztyű egyebek elfelejtődnek, hisz az érzés elborít segítőket, versenyzőt, mindent...
Aztán durr!!! és futás, tekerés, őröm, és küzdelem. Szintekkel, hőséggel, fáradsággal, aztán esővel, széllel, hőséggel, és újból az örömmel, hogy megvolt, meglett.
 
Mert az idők változnak, az EMBER nem: képes vagyok rá, megtehetem, és meg is teszem!
 

 
 
Új Magyar csúcs: 757.48 km/ 24 órás HIVATALOS versenyen, és erről papírom is van!

A bejegyzés trackback címe:

https://racemachine.blog.hu/api/trackback/id/tr733198388

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása