7-8 nap

2012.06.22. 09:52

HARDER, BETTER, FASTER, STRONGER

550761_422939184417522_2117149452_n.jpg

421533_422924914418949_1349173896_n.jpg

600702_422926311085476_912187326_n.jpg

598918_422927744418666_43965435_n.jpg

Gyorsan telnek a napok, nagyon furcsa leírni, hogy már megvolt a nyolcadik nap is, mert olyan, mintha tegnap indultunk volna, persze azóta sok minden történt. Minden annyira összemosódik már, hogy tényleg a fényképek adják majd a segítséget a napok felidézésére. A Karcsi szavaival élve „olyanok vagyunk, mint a japán turisták, akiknek nincs ideje megnézni élőben a látványosságokat, ezért pár gyors fotó és otthon visszanézik…” Most, hogy a gép előtt ülök tényleg nehezemre esik visszaidézni a tegnapi nap történéseit, ezért a versenyen használt Route Book-unkat és pár képet hívtam segítségül. De mi is az a Route Book (RB)? - merülhet fel sokakban a kérdés. A RB írja le a verseny útvonalát tized mérföldre pontosan, azt hol merre kell fordulni és mikre kell figyelni az útvonalon. A GPStuner.com-nak köszönhetően vannak ugyan kerékpáros GPS-ek a bringákhoz (melyek magyar fejlesztésű szoftvert használnak), de a verseny szabályzata kimondja, hogy a RB a mértékadó, hiába töltjük fel a pontos ttrack listát a GPS-re az még is levihet a pályáról. AZ RB tartalmazza mind az 54 Time Station-t (TS)és a köztük vezető utat, szintgörbékkel együtt. Minden TS-nél nullázzuk a kilométerórát és a RB-ben megadott pontok alapján navigáljuk a Ferit. A tájékozódás is az egyik fontos része ennek a versenynek, mert egy eltévedés nagyon sok mentális és fizikális erőt vehet el a versenyzőtől, továbbá a folyamatos haladás alapja. A kísérőautóban általában egy ember vezet, a másik frissíti a Ferit és az RB alapján navigálja is. Könnyen megtalálhatók a tájokozódási pontok, de sok helyütt tizedmérföldek is számítanak és ha rossz helyen nullázzuk le a számlálót, akkor el elehet téveszteni a kisebb jelöletlen utakat. Szerencsére eddig nem volt nagyobb eltévedés, csak pár mérföld, ami nem rossz a már lassan 2200 mérföldön… Szóval a 7. napon elköszöntünk Kansas-től és utunk Missouriban haladt. Érdekes a RAAM-ben az is, hogy európai léptékben országoknak számító állomokon megyünk keresztül - méghozzá tizenkettőn -, melyeknek más és más a társadalmi, gazdasági, kulturális és földrajzi viszonyai… Missouri gazdagabb részein mentünk az első szakaszokon, ami a házakon és az autókon látszott leginkább. Később a kansas-i tájhoz hasonló mezőgazdasági vidék következett, de itt már nem voltak jellemzők a Kansas-ben tapasztalhotó végelláthatatlan egyenes utak. A terepviszonyok egy hullámvasútra emlékeztettek leginkább. Az Évi és a Gyuri kísérte a Ferit, így mi gyorsabban haladtunk a másik autóval, de néha meglepő emelkedők és lejtők voltak. Az út a Mississippi-t többször megközelítette… A mezőgazdasági területek útjai már kevésbé emlékeztettek egy EKG-görbére, de navigálás igen nehéz volt, mert a jelöletlen utakról nem lehetett eldönteni melyiken kell mennünk. Ekkor már tudtam, hogy a Ferinek nehéz lesz az esti program… A Petivel és a Karcsival hárman szobát béreltünk, majd mosoda, illetve az élelmiszerkészletek feltöltése következett. Maradt időnk aludni is még megérkezett a Feri (kb. 1 óra alvás fért bele, de az se lett volna baj ha 1 perc se jut, mert akkor még gyorsabb a Feri). A tegnapi bejegyzéshez hasonlóan jól vette az emelkedőket a Feri, de a nap ismét megsütötte. Ez mind fizikális, mind mentális problémát is hozott. A táplálkozás ismét nehézkessé vált, ami az erő elfogyását jelentette. A legnehezebben navigálható részhez érve már teljesen kiégett, ami a fáradtsággal együtt a koncentráltság és a türelem hiányát eredményezte. A segítőknek a feladata ilyenkor motiválni, „irányba tenni” a versenyző, ez tényleg nehéz feladat, mert sok esetben olyan szellemi állapotban vannak a versenyzők, hogy nem tudnak magukról. Ébren vannak ugyan, de mint a részeg emberrel sem velük sem lehet kommunikálni, mert beszélnek ugyan, de az teljesen értelmetlen… A Feri pont egy olyan szakasznál került ismét hasonló állapotba, amihez leginkább türelem kellett. Na az neki nem volt és a fáradtságtól az hitte, hogy csak körbe mennek egy úton és nem irányba – pedig jó irányba haladtak. Az utak főleg mezőgazdasági szorgalmi utak voltak, de azt lehet mondani néhol jobb minőségűek voltak, mint Magyarországon az autópályák. A problémát az jelentette, hogy az utak összevissza mentek, ahogy éppen a termőföldeket kijelölték és így minden irányba haladt a verseny útja is. Eddig lehetett érezni a szakaszokon, hogy melyik irányba megy a verseny. Itt tizedmérföldenként fordító jelöletlen utakon. Szóval a Ferit ez nagyon megviselte és kísérőket is. Ilyenkor kell végtelen türelemmel lenni, de fáradtság és a hosszú napok eltompítják azt… A lényeg, hogy sikerült túlvészelni ezt a nehéz szakaszt egy kisebb (kb. 100 méter) eltévedéssel, de a Feri mire a hotelhez ért teljesen össze volt zavarodva és ez az alvásidő rovására ment, mert csak 2,5 óra sikerült a tervezett 4 óra helyett… A finom reggeli után (itteni idő szerint hajnal fél 3) indult a karaván, ketten a Karcsival kísértük. A szakasz huszadik kilométerénél már látszott nagy hiba volt hagyni elindulni tisztességes alvás nélkül, mert néha olyan volt mintha nem lenne magánál. A napfelkelte után aztán minden a helyére került és fogytak újra a kilométerek. A táj változatosabb volt, mint Kansas, de azért még nem egy Magyarország… Délben volt egy két órás szieszta, mert jobb a meleg elől az árnyékba menekülni és aludni egy kicsit. Délután értük el a megbeszélt TS-t, ahol a többiek finom tésztával vártak minket.Ez már Indiana... Gyors csere után indult tovább a karaván. Most hívtak, hogy elérték a 39. TS-t. Mi a Karcsival előre jöttünk a 40.-re és itt foglaltunk szállást. Talán most több idő jut alvásra, mert a Ferinek is kellene legalább 4-5 órát aludnia, hogy bírja az utolsó 2-3 napot. Kis alvás és szólnak mikor itt vannak…

dsc_6462.jpg

dsc_6440.jpg

dsc_6446.jpg

dsc_6451.jpg

dsc_6433.jpg

dsc_6393.jpg

dsc_6319.jpg

dsc_6342.jpg

dsc_6374.jpg

dsc_6380.jpg

dsc_6312.jpg

 Közben a verseny első két helyezettje beért a célba, nagy harc után  Reto Schoch 8 nap 6 óra, Christoph Strasser 8 nap 9 óra szintidővel. Gratulálunk nekik, emberfeletti!

Tamás is nagyon jól nyomja, őt http://veloprima.freeiz.com/ itt lehet követni, végig a 4. helyen teker!

A bejegyzés trackback címe:

https://racemachine.blog.hu/api/trackback/id/tr684604176

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása