Colorado után Kansas elég lehangoló. Az életszínvonal sem lehet túl magas, ami a településeken látszik leginkább. Itt úgy vesznek házat, hogy kiválasztják, megveszik és hazaviszik. Minden szabad négyzetmétert művelnek, de még az öntözés ellenére is elég gyatra a szántók állapota. Olyan búzát aratnak, hogy apu tuti elsírná magát, ha látná. Feri nagyon jól jött velünk is és a fiúkkal is. Jó kedvvvel és nagy elszántsággal gyűjtötte a mérföldeket, mikor átértünk Missouriba. Ez megint egy másik véglet. A városokban babaházakban laknak az emberek, mindenkinek van a verandán egy hintaágy. Rengetegen laknak az erdőben, mézeskalács házikókban, még az ablakok is körbe vannak rajzolva cukormázzal és mindenkinek van egy tó az udvarán, ami nagyobb, mint nálunk egy átlagos halastó. Óriás őzek rohangálnak a házak között, indián tarka lovak legelnek a fehér karámokban és olyan gyep van a házak előtt, mintha Madi vágta volna :-D. A tájkép hasonlít a somogyi erdőkhöz, csak a Koppány helyett itt a Missouri folyik. Hatalmas levelű tölgyek, érdekes örökzöldek alkotják az erdőt, a szélén trombita folyondár és tűzlilom világít. A domborzat elég kellemetlen a bicajosok számára, tiszta hullámvasút és a hőség sem kímélt minket. Napközben elértük a 100 °F-ot, csak serceg az ember bőre a napon. Gyurival kísértünk, mert végre sikerült elcserélnünk az éjszakai műszakot a fiúkkal, ők előre mentek szobát foglalni, 8 nap alatt 2x láttunk aludtunk normális körülmények között. Ferit teljesen szétszívták az emelkedők ebben a hőségben és nem fogadta el a frissítőket sem, hiába erőltettük, tele adta vissza a kulacsokat. Meg is értem, mi is csak a szalonnás fagyit bírjuk megenni ebben a forróságban. (Különben itt minden édes, egy 20 dekás péksütibe egy kiló cukrot tesznek :-D) Estére teljesen kiégett, megint képzelődött és veszekedett velünk, hogy nem adunk neki enni és nem tudjuk az utat, mert azt a házat harmadszor látja és háromszor mentünk át a Mississippin. Ilyenkor nem lehet meggyőzni, mert ő tudja a frankót. A cél előtt 2 mérfölddel elborult, befeküdt az autópályán az árokba és azt mondta, hogy nem jön tovább, mert mi nem tudjuk az utat és már 100 mérföldet csak körbe-körbe mentünk. Gyuri próbálta meggyőzni érvekkel, hogy menjünk tovább, de Feri csak hisztizett. A hiszti egyetlen gyógyszere a hideg vizes zuhany, jól nyakon is öntöttem és kirángattam az árokból és rávezettem, hogy nem akar a döglött mosómedvék, borzok és tatuk között meghalni. Visszamászott a srtingbikera és sikeresen eljutottunk a szállásra, ahol végre sikerült rávenni, hogy aludjon. Peti szerette volna, ha alszik 4 órát még utoljára, de ő 2 óra után kirugdalta a bandát az ágyból. Már ennyitől is teljesen helyre jött és begyújtotta a rakétákat, már túl van a következő megállón. Most mi is megyünk utánuk, ismét miénk az éjszaka. 
Csak szeretnék megosztani valamit a csúnyákat írókkal. Azok a fiúk akik erre a versenyre beneveznek nem azért jönnek ide, hogy doppinggal nyomják el magukat a célig. A Feri még azt sem engedte meg nekem, hogy bekenjem a térdét Flectorral. Ez nem kisasszony torna. Olyanok írják a ronda kommenteket, akik még a budira is kocsival járnak és fogalmuk sincs erről. A kemény munkának mindig megvan az eredménye. Ez látszik a Járvás csapaton is, azért tartanok ott ahol. Itt a fizikai felkészültség édes kevés lenne, ha a fiúk mentálisan nem lennének ilyen erősek és a csapatunk nem lenne ilyen jól szervezett és fegyelmezett. Szurkoljatok Ti is a Járvás csapatnak is, keressétek őket is neten és támogassátok őket is. Mi nagyon szurkolunk és büszke vagyok, hogy két ilyen fain magyar srác képviseli az országot ezen a legendás versenyen.

Elhagytuk a 35-ös állomást. Minden rendben, de most pihenünk, mert Ferinek is szüksége van rá. Holnap írok egy rendes levelet gépről, ma nem sikerült, mert ma végig vezettem, Gyuri navigált, mert ez nem a női logikának való útvonal volt. Reggel Peti is Karcsi kezdik a napot, mi meg nézük a Mississippit. Most vissza kell venni a fordulatból, hogy holnap ismét türelemmel, mosolyogva tudjuk segíteni Ferit.

Az este megfordítottuk az eddigi rendet, mert éjfél előtt találkoztunk a többiekkel és onnantól átvettük az éjszakai kísérést, hogy pihenhessen éjszaka az Évi és a Gyuri is. Hárman maradtunk a Ferivel, kis alvás és indultunk tovább. Nagyon nehéz szakasz következett, mert sorra jöttek az emelkedők és a szintgörbe egy EKG-ra emlékeztetett leginkább. Nem voltak magas hegyek, de 100-150 méter szint is belefért pár kilométerbe. A Feri megbirkózott a feladattal, sőt kifejezetten élvezte a tekerést. A tápszer és a sajt fogyott a leginkább. Reggeltől autópályán haladtunk egészen délig. Ahogy világosodott nőtt a forgalom, ami monotonná teszi a tekerést és pszichésen is nehéz elviselni kerékpáron a folyamatos zajt, nem utolsó sorban veszélyes is. A Feri begyújtotta a rakétákat és nagyobb sebességre kapcsolt, az emelkedőket kiállva nagy áttétellel hajtotta. Reggel az Évi és a Gyuri vette át a kísérést, mi hárman előrejöttünk 2 TS-t és már a hotelban vagyunk. Most mosás, bevásárlás és alvás vár ránk. A Feri este 9-10 fele érkezhet, alszik 4 órát és újra úton vagyunk….

via: http://jobbformaban.hu/blog

18-an vannak versenyben, 9-en már kiszálltak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.