A napok kicsit kezdenek összefolyni, de hol is tartottunk…Korábbi bejegyzések itt olvashatóak. Jelenleg Feri a 13, ezt itt lehet követni. Reggel elindultunk egy olyan városból, ahova a filmrendezők járnak ötletet szerezni az újabbnál újabb zombi filmekhez. Hihetetlen, hogy ilyen elhagyatott helyek is vannak az USA-ban, este 9 után vége volt az életnek és csak néhány részeg indián mászkált az utcán a félhomályban… A Feri aludt pár órát és reggel 5 után útra keltünk, az Évivel és Karcsival kísértük. A táj nagyon változatos volt és végre megtelt élettel az arizonai sivatagok után, egész komoly mezőgazdaságot folytatnak errefelé, pedig alig 50 km-rel korábban csak pár bokrot lehetett látni az út mentén. Ez a nap sok emelkedőt tartogatott a számunkra. Feri egész jó lendülettel kezdte a napot és haladtunk előre. A problémát az okozta, hogy a Feri kicsit elfáradt fejben és egyre inkább megállt a frissítésekhez, ami nagyban lassította a haladásunkat, de ennyi tekerés után elnéztük neki… Az emésztési problémái szerencsére elmúltak és tudott enni végre, de azt egyfolytában csinálta volna, hiába tömtük a bébi táppal és minden bevált eledellel nem akart elmúlni az éhsége. Napközben fogytak a kilométerek, de egy kicsit visszább vett a tempóból, mert a korábbi nap szenvedése még nem múlt egy nyomtalanul. Érdekes, hogy a lába folyamatosan erősödik, pedig normál esetben fogynia kellene. Gyorsan eltelt a nap, szebbnél szebb hegyek váltották egymást, mi élveztük a látványt, a Feri pedig a kihívásokat. Este a Gyuri és az Évi kísérte fel a RAAM legmagasabb pontjára, egy 3200 méter magas hágóra. A mezőny egy részét itt érte utol a Feri. South Fork után még egy szakasz várt a Ferire aznap, mert már vártuk a hotelben Alamosa-ban, ahol négy óra alvás és egy kis tisztálkodás volt (az indulás óta ezzel együtt is kb. 7 óra alvásnál tart). Kellett az alvás, mert már kezdett képzelődni és elaludni a bringán, illetve a korábbi torokfájásából elindult a gyulladás lefelé a tüdeje felé. Sokat köhögött és alacsony láza is volt. Kapott antibiotikumot, nem tudjuk ez mennyire veszélyezteti az emésztését, de talán nem okoz nagy problémát. Mindenki kialudta magát és reggel indultunk a következő kettő 3000 méteres hágónak, hogy végre átkeljünk a Sziklás-hegységen. Érdekes volt a szakasz első fele, mert 2300 méter magasan haladtunk, de olyan síkság volt 150 kilométeren keresztül, mintha csak az Alföldön mentünk volna. Az alvás megtette a hatását, mert nagyon jól kezdett a Feri és egész nap megmaradt a lendület. Nem tudom a díszletek tették-e, vagy tényleg csak a pihenés, de a kedved is sokat javult és végre jutott ereje pár mosolyra is. A tegnap esti köhögés teljesen elmúlt és mintha megújult volna teljesen. Este ötre lett meg az 1821 kilométer, ami elmarad a korábbi tervektől, de ha nem lassulunk, akkor még elérhető a 10 napos teljesítés. Néhány versenyzőt előzünk is. A 20. TS-től az Évi és Gyuri kíséri tovább. Végre kezdődik az ereszkedés, de még lesz pár tréfás emelkedő lefele is. Írok még részletesebben is mai napról, de most indulnunk kell…. Mintha elindult volna a Mozdulj velünk is, mert egyre nőnek a közösen sporttal megtett kilométerek. Mindenkit csak biztatnék, hogy regisztráljon és ossza meg Velünk a napi teljesítményeit, ezzel is biztatva Ferit és a csapatot... Köszönjük!

Képek még: http://jobbformaban.hu/galeria

via: http://jobbformaban.hu/blog

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.