Az utolsó váltásnál még megetettük Ferit, betolt egy egész pizzát és kapott egy kis almás pitét.

Gyorsan tömtük belé, mert még kegyelemdöfésnek kaptunk egy vihart a nyakunkba. NASA szkafandert ráadtuk és mentünk tovább, mert már nem akartuk tovább húzni a vége elött 50 mérfölddel. Gőzölgő aszfalt, kacskaringós erdei utak, a fákat szentjánosbogarak világítottak meg és mosómedvék üldögéltek az útszélén. Szerencsére hamar elállt az eső és megúsztuk viszonylag szárazon.

A vége már nagyon nehéz volt, mert nagyon unta a banánt. 1:40-kor jelentkeztem be az utolsó állomáson, onnan már a szervezők kísérőautója vezettek fel minket a célig. Nagyon jó érzés volt, hogy a másik magyar csapat tagjai a fáradtság ellenére is kijöttek elénk és kocccintottunk egyet. Beszélgettünk egy kicsit, fotók, aztán irány az ágy, mert Feri elég ramatyul nézett már ki. Most egy barátunknál lakunk Washingtonban. Este lesz egy kis ünnepség Annapolicban, ott lesz a másik csapat is.

Most megyek, mert mert ki kell takarítani az autót, leadjuk az egyiket. Olyan szag van benne, hogy azt beszéltük, lehet valaki poénból elrejtett benne egy tatutetemet:-). Írok még, de másnak is kell a gép.
Évike

 -az első éjszaka a célban-

Megvan, megcsináltuk!!!!

 Nagy munka volt, 11 napon keresztül 24 órás rohanás. Furcsa most, hogy vége és még alszik a csapat egyik fele, aki felkelt az is csak lézeng, de most megtehetjük. Nem kell többet sietni és ébreszteni őket, nem kell minden másodpercet pontosan beosztani, egyszerűen csak ráérünk! Nem versenyzünk az idővel, nem kell betartani a verseny szabályait, mert vége egy nagy kalandnak.

Kihívás volt ugyan, de egy olyan élmény, amit nem felejtünk el egyhamar. Nagyon büszkék vagyunk rá, hogy egy ilyen versenyen vehettünk részt. Csapatként indultunk és csapatként értünk is célba, ami nagyon fontos, mert ilyen megterhelés alatt könnyen kialakulhattak volna nagyobb konfliktusok. Szerencsére mindenki tudta a dolgát, ezért működött a gépezet és haladt a karaván. Persze voltak kisebb összezördülések, de minimális… 11 nap hosszú idő, átlagos hétköznapokkal számolva is, de itt aztán minden volt csak átlagos nem. Nagy szélsőségeket éltünk meg a versenyen: volt 45 fokos száraz hőség, 7 fokos párás hideg, köd, napsütés, sík, hegy, gazdagság, szegénység, kietlen halott táj, élettel teli vidék, éjszaka, nappal… Le se lehet írni mindent, de ez a verseny különleges az biztos. Itt nem volt két ugyan olyan nap, vagy helyzet. Egy országon mentünk keresztül ugyan, de az olyan változatos volt, mintha a teljes Földet jártuk volna körbe… Egyelőre ennyire futotta hirtelen...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.